Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Merényi Gyula

Körül fekete-véres alkonyat. Vesztett síkok, mélységek felett rohan Bús, halálos rettenetben a vonat. Mély ásít, sikoltanak szörnyű kanyarok, Robajosan vétóznak végzet-sínek. Üres a mozdony, a vezér halott. Igazi humanista eszmeiségű költeményeiben az elsők közt énekel arról, hogy tájainkon testvéri egyetértésben együtt kell élnie magyarnak és szlováknak. A Kriváň és az ősz című költeményében mondja: Szelíd kéken száll a füst, / Szomorú-hulltak, vertek, / És csöndesek a kunyhók, / A kapuk bízó-nyitvák, / De fosztott, árvák a kertek. / Már itt is drága ősz van, j Mélyül a jóság, bánat. Fakó útján, ha est ér, / És halk „

poklona" köszönt, / 5 szólok szelíden: Testvér. Szerelmi lírájában izzó szenvedély és szexuális vágy uralkodik^ de néha a bűnbánat hangja is megszólal. Barátja, Keller Imre, Merényiről írt regényében (Tisztán egy életen át) valószínűleg kendőzi és idealizálja a költő szerelmi életét, amikor úgy ábrázolja, hogy sokáig élt együtt egy bártáncosnővel anélkül, hogy viszonyuk lett volna egymással. Költői hasonlatai és metaforái is átélt szerelmi viszonyokról tanúskodnak, mint például Legyen egy forró éjszakád című versében: Két édes térded szorítsd össze félőn, És húzd össze sután selyem vállad. A csillárt csodáljad, Míg mindenik lángja oly szép lesz, Mint egy piros ünnep, Égő, tárulkozó csipkebokor, Melyből rád les kísértő, meztelen szobor Szép arca a bűnnek. Ó, hunyni a szemet, mi drága jó. Az ágy iramló nászhajó, A függöny két forró kar álma S tüzes mell a párna. 106