Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Mécs László

Mécs bőven áradó lírája gyakran sablonossá, egyhangúvá és önmagát ismételgetővé vált. Versei rendszerint balladikusan vagy életképpel kezdődnek, prédikáló vagy elmélkedő hangnemben folytatódnak, s Isten magasztalásával fejeződnek be. Eredendő élményei a falusi nép világához kötik, s nemegyszer megszólja a gazdagokat, sőt még a papság bizonyos rétegét is. (Ő maga bálba jár, parasztokkal borozik, vadászgat, kertészkedik, tehát afféle világias premontrei pap.) Kifejezései közt közmondásokat, népdalmotívumokat és paraszti vaskosságokat is találunk („mit röhög?"), de a jelenségek mögött ritkán keresi a lényeget, s falusi életképei naivak, néha giccsesek maradnak. Miből lesz a cserebogár? című költeményét így kezdi: Krumplit kapálgat Mari és Jani. / Kertben virágos fák között, de jó mezítlen lábbal dudvát irtani! / A lány jókedvű, dolgos, dúsölű kis anyaföld, / mely vígan szül, ha kell, gödröcskés arca göndör, gömbölyű. Ilyen idillben kapálja a krumplit a pajkos lány a szégyenlős legénnyel, a költő pedig pletykás kíváncsisággal lesi őket, s tudálékos nagyképűséggel fejezi be a verset: Elnézem őket, mint tegnap lesen őzek játékát. A történelem tenger, s ily játék-csöppekből leszen. Papnak stóla, hazának katona ebből nő, s még Isten csűrjébe is e játékból terem a gabona! Az utolsó képben a világias szemlélet, némileg a vallás profanizálása is tökröződik. Vannak a költőnek erotikus és szerelmi tárgyú versei is, többékevésbé a papi szemérem korlátai közé szorítva. Néha azonban ez a szemérem sem képes leplezni kínzó vágyait. Lányok, lányok, boszorkányok, ] mindnyájokra fittyet hányok, [ mondod százszor, mondod, mondod — / s egyébre sincs nagyobb gondod: / mint surranj ki a szobából, / a barátság asztalától, / titkos szálak húznak, húznak / rejtekéből egy kis blúznak, [ rejtekéből egy kis szívnek / s várhatnak az örök sínek! / Elindulsz vadászkalandra, / s vadászol egy kis galambra. Egy-egy erotikus kifejezése pedig szinte vulgáris: Tavaszkodhatnékom volna, s nem tudok, nem merek. [ Kertem körül házak, a házakon ablakok, az ablakokban emberek. / Ágaskodik a torony is. . . Egy-egy érzékeit csiklandozó jelenség néha úgy megzavarja, hogy csak képzavarral tudja kifejezni: Ruhája tüzelt, mint a vérbe mártott lángok — írja egy táncban pergő, tüzes szemű szép cigánylányról. A költő kedveli a mesemotívumokat, a misztikumot; gyermek100