Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
sége". Ennek rendelkezése szerint a földreform céljára azonnali hatállyal és térítés nélkül elkoboznak minden mezőgazdasági ingatlant, amely olyan német és magyar nemzetiségű személyek tulajdonát képezi, akik 1938. november l-jén nem voltak csehszlovák állampolgárok. Hasonló sors várt a magyar nemzetiségű személyek 50 hektárt meghaladó mezőgazdasági ingatlanaira. A vagyont 1945. március 1-jei hatállyal ex lege elkobzottnak kellett tekinteni. A rendelet a nemzetiség megállapítása ellen kizárta a fellebbezési lehetőséget. Még azt sem engedte meg, hogy az érintett személyek panasszal forduljanak a Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz. Említésre méltó az SZNT 1944. szeptember 6-án elfogadott rendelete 1 4 is, amellyel megszüntetett Szlovákiában minden német és magyar tanítási nyelvű iskolát, kivéve azokat az elemi népiskolákat, amelyeket 1938. október 6-ig létesítettek. Egyidejűleg megtiltotta, hogy az államilag elismert egyházak német és magyar nyelven tartsák istentiszteleteiket mindazokon a helyeken, ahol azokat 1938. október 6-ika után vezették be. A tanulók beíratását a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt területeken az Oktatási és Népművelési Megbízotti Hivatal 1945. március 7-i körlevele szabályozta. Ez a következő demokratikus alapelvet tartalmazza: szlovák gyermek szlovák iskolába, magyar gyermek magyar iskolába. Az utasítások azonban nem ennek az alapelvnek a szellemét tükrözik. Ezek szerint ugyanis a gyermekek anyanyelvének megállapításakor nem szabad csak az anyanyelvet figyelembe venni, mert az iskola sok szlovák származású gyermeket elmagyarosított. A szlovák népen elkövetett sérelmek jóvátétele érdekében ezeket a gyermekeket vissza kell juttatni a szlovák iskolába. A gyakorlatban persze nem volt szükség sem ezekre, sem pedig más utasításokra, hiszen a Kassai Kormányprogram XV. fejezetében foglaltak szerint minden magyar iskolát bezártak, tehát még az elemi népiskolákat is, s zárva is maradtak egészen a következő évtized elejéig. Hogy hány magyar tanítási nyelvű iskola, hány magyar pedagógus és tanuló esett áldozatul a kormányprogram alapján kiadott soviniszta intézkedésnek, nem lehet pontosan megállapítani. De rendelkezésünkre állnak az 1937/1938-as tanév statisztikai adatai. A 775 szlovákiai magyar tanítási nyelvű elemi népiskola és polgári iskola 1988 osztályába ezek szerint 89 906 tanulót írattak be. A magyar nemzetiségű tanulók létszáma azonban nem volt azonos az önálló magyar tanítási nyelvű elemi népiskolák és polgári iskolák tanulóinak együttes létszámával. Az önálló magyar tanítási nyelvű iskolákon kívül vegyes (szlovák—magyar, német—magyar) és szlovák tanítási nyelvű iskolákba is jártak magyar gyermekek. Az elemi és polgári iskolákban együttesen 97 398 magyar gyermek tanult (91 182 az elemi népiskolákban, 6216 pedig a polgári iskolákban). A magyar tanítási nyelvű középiskolákat szintén bezárták. A statisztikai adatok szerint ezekben az 1936/1937-es tanévben 3708 diák (közülük 3636 magyar nemzetiségű) tanult. Magyar tanítási nyelvű egyetem és főiskola az 1937/1938-as tanévben nem működött. 79
