Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise
önkormányzata volt; ezt a törekvést Lipseher elvben nem ítéli el, csak azt hibáztatja, hogy az autonómia fogalmának mindennél előbbrevaló nacionalista propagálásával a reális lehetőségek fölmérésében félrevezették a tömegeket. Lipseher szerint a Néppárt fasizálódása 1938 tavaszán ütközött ki abban a nacionalista agresszivitásban, amit a szeparatista kisebbséggel való szoros együttműködés hozott magával. 1 4 A nacionalista színezetű jelenlegi történelmi irodalom (Cambel, Vietor, Purgat és mások) az Esterházy János vezette Egyesült Magyar Pártot röviden és sokatmondóan fasiszta pártnak nevezi, nyilván azért, hogy a háború utáni megtorlás eszközeit a mai kor embere számára is elfogadhatóvá tegye. A sommás leegyszerűsítésnek azonban nincs általános sikere. Lipseher szerint: „Az első köztársaság idejére vonatkozólag azt kell mondani, hogy Szlovákiában a fasizáló mozgalom egyetlen reprezentánsa — ha leszámítjuk a Csehországból importált Fasiszta Pártot —, tulajdonképpen Hlinka pártja marad." 1 5 A Szlovák Néppárt fasiszta tájékozódását Lipseher 1936-tól, a pöstyéni kongresszustól számítja. Szerinte Hlinka pártja elsősorban azért lett fasisztává már 1936-ban, mert elfogadta az „Egy nemzet, egy párt, egy vezér" totalitárius elvét. (Nem szabad azonban elfeledni, hogy a Slovák hasábjain az antiszemita uszítás már a harmincas évek elején is napirenden volt.) Mégis, a Szlovák Néppárt fasizálódásának ütemét a történelmi események határozták meg. München után, 1938. október 6-án a zsolnai egyezmény keretében megvalósult a szlovák pártok fúziója. Ezzel a szociáldemokrata és az agrárpárt politikai súlya semmivé lett, lomtárba került az az alkotmánytervezet is, amit ez a két párt dolgozott ki a müncheni napokban, de az érdemleges tárgyalásig sohasem jutott el. A szociáldemokrata Ivan Dérer közli az alkotmánytervezet szövegét. A tervezet vezéreszméje a cseh és a szlovák nyelv viszonyának rendezése vagy a szlovák önkormányzat tartományi jellegű alkotmányos megszilárdítása. Az. alkotmánytervezet a nyelvkérdés rendezésében nem vett tudomást a. magyar kisebbségről, talán azért, mert a fenyegető déli határkiigazítás légkörében jött létre, de talán azért is, mert a nemzeti állam eszméje már kibontakozóban volt. (Ivan Dérer a második világháború után elszánt szószólója lett a magyartalanításnak.) (...) Az az állítás sem felel meg a valóságnak, hogy a csehszlovákiai polgári magyar sajtó a két világháború között a fasizmus eszméit propagálta. Bizonyítható tény, hogy a Prágai Magyar Hírlap 1938 előtt sokszor bírálta a hitlerizmus ideológiáját (a szerkesztőségben több zsidó származású újságíró dolgozott), ami még lényegesebb, elindulásának évétől, 1925-től kezdve antiszemita jellegű megnyilatkozást nem tett közzé. Amikor a bécsi határkiigazítás után a lap szerkesztősége Budapestre költözött, már Pesti Magyar Hírlap név alatt egy sajtóvitában a szerkesztőség nyilatkozatot tett közzé a szlovákiai magyar zsidókérdésről: „... 1925-től egészen 1938-ig, az átcsatolásig, következetesen elkerültünk minden olyan hangot, ami bármely hozzánk hű maradt zsidónak az érzékenységét sérthette volna." 66
