Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

mellett. A londoni cseh követ jegyzéket nyújtott át az angol kormánynak, amelyben Prága ismét bizonytalan, ismeretlen és még a távoli jövő homályába burkolt kisebbségi tervezeteire hivatkozott és az abban nyújtandó engedményeket jelölte meg végső határként, amelynél tovább nem mehet. Választ, biztatást nem kapott rá, ezért mindenre elszántan folytatta politikáját: a konfliktusok felidézésének, a szövetségesek háborúra kényszerítésének politikáját. Prágai statárium, szudétanémet ultimátum A szudétanémetek örömujjongását, amely a nürnbergi beszéd után kitört, a prágai kormány „kihívásnak", helyenkint egyenesen lázadásnak minősítette. A német városokban állomásozó cseh katonai osztagok és csendőrök megtámadták az ünneplő csoportokat és tömegeket, sortüzek dördültek s a német városok és községek egész sorában sok halottja és rengeteg sebesültje volt az összecsapásoknak. A fegyvertelen, védtelen tüntetőkön kívül már cseh csendőrök és katonák is kezdtek szerepelni a veszteséglistákon: a szudétanémetek nem hagyták magukat védekezés nélkül legyilkolni. Ahol csak tudtak, ellenálltak. A szörnyű kavarodást a prágai kormány arra használta fel, hogy szeptember 14én, kedden kihirdette a statáriumot, először Eger, Neudeck, Pressnitz, Ellbogen és Kaaden kerületekben, azután pedig Böhmisch-Krumau, Falkenau és Karslbad kerületekben is. A szudétanémet párt nyomban tanácskozásra ült össze Egerben. A tanácskozás befejeztével Frank képviselő, Konrád Henlein helyettese, közléseket nyújtott át Milan Hodža miniszterelnöknek. Ezek a közlések formaszerű ultimátumot tartalmaztak: a szudétanémetek határidőhöz kötött és igen határozottan megfogalmazott követeléseit a prágai kormánnyal szemben. Az ultimátum szövege a következő volt: — A szudétanémet párt vezetősége megállapítja, hogy állami közegek és cseh telepesek számos szudétanémetet megöltek és megsebesítettek. Ebben a helyzetben a szudétanémet párt vezetősége képtelennek érzi magát ana, hogy szabadon, befolyásmentesen tárgyaljon a kormánnyal a szudétanémetség jogairól és sorsáról, hacsak a kormány nem foganatosítja a következő intézkedéseket: J. Az ostromállapot kihirdetését azonnal vonják vissza. 2. Mindazokból a kerületekből, amelyekben a lakosság többsége német, vonják vissza az államrendőrséget, a rendőri hatalom gyakorlását pedig a polgármesterekre és községi elöljárókra ruházzák, akik gondoskodni tartoznak arról is, hogy megfelelő pótközegek vegyék át a rend és nyugalom fenntartását. 3. A csendőrség és az állami biztonsági szervezet valamennyi többi közegét normális működésükre és állományukra korlátozzák. 4. Az összes katonai alakulatokat rendes szállásukon. kizárólag katonai építménvekben kell elhelyezni, sőt távol kell tartani őket a polgári lakosságtól. Amennviben a szudétanémetség e követeléseit, amelyek a normális állapotok helyreállítására irányulnak, hat órán belül (vagyis éjjel tizenegy óra harminc percig) nem fogadják el, nem rendelik el, nem hozzák nyilvánosságra, különösképpen pedig nem közlik rádió útján, akkor a szudétanémet párt vezetősége minden felelősséget elhárít magától a további fejleményekért. 44