Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise
hogy semmiben ne függjenek a környező magyar falvak népességétől, sem gazdasági, sem kereskedelmi, sem pedig társadalmi téren. 1 7 A magyar etnikum gazdasági meggyengítésére, etnikai felhígítására és szétszabdalására tehát tudományos alapossággal és rendszerességgel készült mind a csehszlovák államhatalom, mind a többségi társadalom. A látszatra demokratikus köztársaságban nyíltan szorgalmazták a szláv etnikai terjeszkedés elvét. Úgy tűnt, hogy az adott politikai és társadalmi viszonyok között senki és semmi nem állhatja útját a „csehszlovák nemzetállam" néprajzi expanziójának, ami a volt magyarországi területeken — Szlovákiában és Kárpátalján — az ősi magyar településszerkezet mesterséges megbontásában látszott testet ölteni. *** A Felvidéken a szláv nemzeti expanzió jegyében folyó földreform néhány éven belül már meg is hozta első gyümölcseit. A húszas évek folyamán a magyar etnikai tömbön belül már számos szláv telepeskolóniát megszerveztek. Bár a húszas évek közepén a földreform a cseh országrészekben jóval előrehaladottabb állapotban volt, mint Szlovákiában és Kárpátalján, a telepítések túlnyomó része mégis ide koncentrálódott, itt is leginkább a magyar többségű területekre. Az Állami Földhivatal hivatalos közlönye szerint például az 1924. év végéig a köztársaság területén összesen 1187 telepescsalád elhelyezésére került sor, ebből azonban csak 55 család esett a cseh országrészekre, a többit főleg Szlovákiában, illetve részben Kárpátalján juttatták földhöz. 1 8 Az Állami Földhivatal közlönye több alkalommal is megelégedéssel konstatálta, hogy a magyarlakta területeken mily gördülékenyen folyik a szláv kolóniák szevezése. Az egyik 1926 nyarán publikált beszámoló arról tudósít, hogy Szlovákiában máris 32 kolónia van, miközben újabb 4 áll szervezés alatt. Az ide érkező „emberanyag" azonban sajnos nem egyformán „értékes", szögezte le az idézett közlöny. „Aránylag jó anyagot képeznek a morvaországi telepesek, akik fölöttébb jól érzik magukat Szlovákiában" — olvasható az idézett beszámolóban. „A szlovákoknak azonban sok pótolni valójuk van mind a gazdasági tapasztalatok, mind a munkamódszereik vonatkozásában, főleg ha hegyvidékről érkeztek, ahol külterjes gazdálkodás folyik. (...) A szlovák telepesek egyes helyeken még faekékkel, valamint apró lengyel lovacskákkal érkeztek meg a kolóniákra". Az Állami Földhivatal közlönye szerint ezért arra kell törekedni, hogy a szlovák telepesek mindenütt keveredjenek a csehekkel és morvákkal, és persze, sehol ne ők legyenek többségben. 1 9 A szlovákiai és kárpátaljai földreform lebonyolítói valóban éberen ügyeltek arra, hogy a szlovák telepeseket lehetőleg a csehekkel és morvákkal keverten helyezzék el. Azt pedig mindjárt az akció beindulásakor elvként szögezték le, hogy az egyes kolóniáknak minél előbb önálló telepesközségekké kell válniuk, saját közigazgatással, iskolával, templommal stb. 2 0 Az összefüggő, zárt magyar etnikai tömb szétszabdalására komoly alapossággal kidolgozott tervek készültek. Az Állami Földhivatal például már eleve megszabta, hogy Szlovákiában leginkább Pozsony és Érsekújvár között, Komá36
