Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

tárgyalások megszakadnak. Chamberlain Hitlerhez utazik, pár nappal később Prága feloszlatja a szudétanémet pártot és Runciman lord, a közvetítő, akinek becsületes és szimpatikus munkájától lehetett egyedül várni a kérdés megoldását, egész kíséretével elhagyja a cseh, fővárost. Ezekben a történelmi órákban ül össze az Egyesült Magyar Párt parlamenti klubja szeptember 17-én, Pozsonyban. Egy történelmi jelentőségű deklarációt fogalmaz meg és tudatja azt a világ népeivel. A magyar élet és jövő kérdései kiáltanak igazságért ebben a deklarációban Európa népeihez: ,yA csehszlovákiai magyar népcsoport, — mondja a kiáltvány, — amely a Saint-Germain en Lay e-ben 1919 szeptember 10-én kötött békeszerződés végrehajtásaképpen húsz év óta él ez állam területén, sohasem hagyott kétséget aziránt, hogy részese kíván lenni mindazoknak a jogoknak, amelyek minden nemzetet vagy nemzetcsoportot isteni vagy emberi erkölcsi törvények alapján megilletnek, s amely törvények egyedül alkalmasak arra, hogy a világ népei ne egymás ellen keressék életérdekeik biztosítását. A Wilson elnök által oly fennkölten hirdetett, minden demokrácia alapbázisát képező alapelveket, amelyeket az önrendelkezés fogalma foglal magába, ez a népcsoport nem gyakorolhatta és meg volt fosztva attól a lehetőségtől is, hogy az új államkeret alkotmánytörvényének megalkotásánál a népcsoport különleges érdekeit érvényesíthesse. Most, húsz év elmúltával, ismét meg kell állapítanunk, hogy az államhatalom birtokosai sohasem mérlegelték kellő gondossággal a különböző népcsoportok, s közöttük az itteni magyarság érdekeit, sőt elhatározásaiknál kizárólag a cseh nemzeti állameszmét szolgálták. Ez a politika hibás volt és mára olyan helyzetet teremtett, hogy a csehszlovák köztársaság belügyei megszűntek belügy lenni és áttolódtak egy olyan síkra, amely az európai politika és a világbéke kérdését jelentik. Hatalmas törekvés indult el különösen a brit birodalom kezdeményezésére, amely azt célozza, hogy a csehszlovák köztársaság probléma-komplexuma békésen oldassék meg, úgy, hogy a középeurópai nemzetek és államaik békés együttélésének tárgyi és alanyi föltételei új alapokra fektetve megtaláltassanak és biztosíttassanak. A csehszlovákiai magyar népcsoport önmaga kívánja kezébe venni sorsának intézését, e célból szükség van arra, hogy biztosíttassék részére az a jog, amellyel 1918-ban csak egyes nemzetek élhettek: az önrendelkezés joga. Adassék meg a lehetőség arra, hogy a magyar népcsoport népszavazással döntse el, miként kíván elhelyezkedni a középeurópai térben. Mi, magyarok, ellene vagyunk minden olyan megoldásnak, amely az erőszak eszközével kívánja az új, becsületes élet alapját lerakni. Meg vagyunk győződve, hogy nemzet és nemzet megértésének vannak más békés eszközei is. Az önrendelkezési jogot és népszavazást ilyen békés eszköznek tekintjük." 29