Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé
3. KORABELI ÉS MAI SAJTÓKÖZLÉSEK ÉS EGYÉB DOKUMENTUMOK 12. SZÁMÚ DOKUMENTUM Adolf Hitler nürnbergi beszéde A csehszlovák állam lakosságának túlnyomó részét megkérdezése nélkül arra kényszerítették, hogy tagja legyen ennek az államnak és ebbe bele is törődjék. Ugyanakkor megkezdték a lakosság e részének elnyomását és alapvető életjogaitól fosztották meg. A világ közvéleményére rá akarták azt a felfogást kényszeríteni, mintha a cseh államnak különleges politikai és katonai küldetést kellene teljesítenie. Ez a feladat azonban ellentétben áll a cseh köztársaság lakossága túlnyomó részének létérdekeivel. Nem a nép jogai, hanem az elnyomók politikai szükségletei az irányadók. Aki pedig ez ellen felemeli szavát, az az állam ellensége, akit el lehet pusztítani. Az elnyomott nemzetiségek többsége között van három és félmillió német, tehát körülbelül annyi, mint Dánia összlakossága. Ezek a németek is a Mindenható teremtményei, aki nem azért teremtette őket, hogy ki legyenek szolgáltatva idegen hatalomnak. A Mindenható nem azért teremtette a hétmilliónyi csehet, hogy a három és félmillió németséget ellenőrizze, kínozza és elnyomja. — Ezeken az állapotokon nem lehet frázisokkal segíteni. Tények bizonyítják, hogy a szudétanémetek nyomora mérhetetlen, hogy meg akarják őket semmisíteni; elnyomják és megfojtják őket. Ha valami nem tetszik a cseheknek, véresre verik őket. (...) — Hát ez az állapot rokonszenves lehet a mi derék demokratáinknak, annál is rokonszenvesebb, mert németekről van szó, de én csak azt mondhatom ezeknek a demokratáknak, hogy nekünk ez a dolog nem lehet közömbös, s hogy ha ezek a megkínzott teremtmények nem tudnak maguk jogot és segítséget találni, tőlünk kapják majd meg mind a kettőt. — Véget kell érni annak a helyzetnek, hogy ezeket az embereket jogfosztásban részesítik. Ezt világosan megmondottam már február 22-iki beszédemben is. Lehetetlen állapot, hogy valamely nemzetiség millióit elnyomják. Ez nem mehet így örökké. Már február 22-iki beszédemben megmondottam, hogy a Német Birodalom nem fogja többé tűrni három és félmillió német elnyomatását és üldöztetését és kérem a külföldi államférfiakat, vegyék tudomásul, hogy itt nem frázisról van szó. — A nemzetiszocialista állam az európai béke kedvéért nagyon súlyos áldozatokat vállalt magára. Nemcsak nem ápoltunk semmiféle revansgondolatot, hanem azt teljesen ki is küszöböltük. Nincs az az európai állam, amely a békéért többet tett volna, mint Németország, mely nagyobb áldozatot hozott volna a békéért, de értsék meg, hogy minden áldozatnak meg van a határa is és hogy a nemzetiszocialista államot nem lehet összetéveszteni Bethmann-Hollweg és Hertling államával. — Ezeket a kijelentéseket azért teszem, mert az idén olyan esemény történt, amely mindnyájunkat arra kényszerít, hogy magatartásunkat megjelöljük. Ebben az évben Csehszlovákiában a népszavazás végnélküli halogatása után legalább községi választásokat akartak tartani. Prágában magában is tisztában voltak a cseh pozició 296