Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

IV. Beneš és Esterházy

elvet. A történelem minden kitérője ellenére ez az ő mának szóló üzenete. Vitatható marad, vajon éppen Beneš volt-e a legmegfelelőbb megvalósítója Masaryk örökségének, habár éppen Masaryk volt az, aki őt erre az emberfeletti feladatra kijelölte. Valóban tárgyilagos bíró a történelem? Mérhetők-e a történelmi személyiségek a jelen kritériumaival? 1994 Vigh Károly EDVARD BENEŠ, A NAGY HAMISJÁTÉKOS „Beneš műve Masarykkal kezdődik, Masaryk műve Benešsel folytatódik. A közös mű: Csehszlovákia. A csehszlovák állam őnélkülük talán sohasem jött volna létre. Csehszlovákia csaknem kizárólag Masaryk és Beneš személyes tehetségének, ügyességének, szorgalmának köszönhette létét." E szavakkal kezdődik Borsody István Benešrôl írt műve, amely ugyancsak 1941-ig tekinti át a cseh államférfi életútját, de így is talán a leghitelesebb pályakép a két Csehszlovákia megteremtőjéről. Ami pedig az idézett bevezető értékelést illeti, az nem csupán szellemes, hanem egyben valósághű megállapítás a Csehszlovák Köztársaság külügyeinek irányítójáról. Éppen ezért ha Edvard Benešrôl, a magyar nemzet — és benne a csehszlovákiai magyarság — fő ellenségéről e könyvben, már csak a hírhedt beneši dekrétum miatt is szükségesnek véltük legalább egy rövid pályakép magrajzolását, azt Borsody szemléletében és az ő megállapításait idézve tartottuk hitelesnek. Beneš elhitette a külfölddel, hogy Csehszlovákia a világ üdvét jelentő demokrácia pillére, a világbéke biztosítéka, az Európát fenyegető német veszedelem megfékezője. Holott Benešnél képmutatóbb, agyafúrtabb, körmönfontabb külügyminisztere nem volt az első világháború utáni Európának. A mohó és kíméletlen nemzeti imperializmust kevés politikus tudta annyira fennkölt módon álcázni, mint ő. Igaz: Beneš külpolitikai sikereit elsősorban a szövetséges nagyhatalmak naivitása, elfogultsága, tudatlansága és tájékozatlansága tette lehetővé. Ugyanakkor viszont Beneš taktikai ügyessége, fáradhatatlan aktivitása, a történelmi helyzetek kihasználásában tanúsított leleményessége, diplomáciai fondorlata is minden elismerést megérdemel. Éppen ezért Beneš joggal válaszolhatta azoknak, akik sikereit a „kedvező konstellációkkal" igyekeztek kisebbíteni: „Igen ám, de ez a konstelláció mások számára is megvolt, s mégsem tudtak vele mit kezdeni." — Beneš ehhez valóban jól értett. Elképesztően gyors karriert futott be. Az első világháború kitörésekor ő 30, míg Masaryk már 64 éves volt. Az 1918. november 14-én megalakult első csehszlovák kormányba külügyminiszterként mint 34 éves fiatalember került. Attól kezdve magszakítás nélkül a külügyek irányítója egészen 1935. december 14-ig, amikor is az aggastyán Masaryktól átveszi a köztársasági elnöki hivatalt. Te135