Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
III. Az embertelen csehszlovák jogszabályok máig kísértő szelleme
ményekkel járó kollektív büntetést. 3. Az intézkedések a jogi megtorlás szempontjából sem igazolhatók. Jogi megtorláson a nemzetközi jogaiban sértett állam beavatkozását értjük a sérelmet elkövető állam vagy állampolgárainak jogi eszközeibe, azzal a céllal, hogy az adott államot a nemzetközi joggal ellentétes cselekedetének megváltoztatására, illetve jóvátétel nyújtására bírja. 2 0 Az 1945. május 7—8-ai kapituláció után Németországtól semmilyen további nemzetközi jogsértés sem volt várható. 4. Csehszlovákia arra sem hivatkozhatott, hogy jóvátételi kötelezettsége az NSZK által fizetett kárpótlás miatt megszűnt volna. Ezek az NSZK-n belüli, szociális okokkal motivált kifizetések nem befolyásolták a szudétanémetek tulajdonjogait és nem szüntetik meg Csehszlovákiának a jóvátételre vonatkozó kötelezettségeit. 5. A szudétanémetek esetében az idegenek jogainak minimális szintjét kellene alkalmazni, tehát őket mint Csehszlovákiában élő külföldi egyéneket kellene kezelni. A „Német Birodalom és a Csehszlovák Köztársaság között 1938. november 20-án kelt szerződés egyes, állampolgársággal kapcsolatos kérdésekről" alapján a szudétanémetek általában megkapták a német állampolgárságot. 2 1 Mivel minden állam csak a saját állampolgársága felől rendelkezhet, a szóban forgó lakosok csehszlovák állampolgársága egyelőre érintetlen maradt. Az 1945. augusztus 2-i elnöki dekrétum azonban a szudétanémetek csehszlovák állampolgárságát — a német állampolgárság „egy idegen hódító hatalom előírásai alapján" történt megszerzésének napjáig visszamenőlegesen, az egyedi kivételeket figyelembe nem véve — kollektíven megvonta. Bármennyire is hontalanként kezelte Csehszlovákia a szudétanémeteket, a nemzetközi jog szerint azok német állampolgárok, tehát Csehszlovákia számára külföldiek voltak. Az 1945. május 19-én kelt dekrétum és az 1945. június 21-én kelt földreformtörvény meghozatalakor a kitelepítés tervét még nem hozták nyilvánosságra. Elgondolkodtató — különösképpen amiért a földtörvény is a nemzetiséget vette alapul, „tekintet nélkül az állampolgárságra" —, hogy ezek a határozatok egy kizárólag az állam belügyeibe tartozó, csak a belföldieket érintő kisajátítás lehetőségét mondták ki. 2 3 Csehszlovákia saját szavahihetőségét kérdőjelezte meg, és jogsértést követett el azzal, hogy egyrészt mindkét dekrétumban a csehszlovák állampolgárságra hivatkozott, és belföldiekkel szembeni kisajátítást emlegetett, másrészt az érintettek csehszlovák állampolgárságát visszamenőleges hatállyal megvonva, azokat belföldön visszamenőlegesen jogfosztottá nyilvánítota. 2 4 A csehszlovák állampolgárság visszamenőleges megvonása után az érintetteteket a két dekrétum kapcsán is németnek, tehát idegenrendészeti szempontból idegennek kellett volna tekinteni. Az elkobzott vagyon ilyen értelemben külföldi vagyon volt. A kisajátítások ellenkeztek a nemzetközi joggal, mert megsértették a diszkrimináció tilalmát: az 1945. június 21-én kelt földreformtörvény nem a mezőgazdasági földek tulajdonviszonyainak általános reformjára törekedett, az intézkedések csak a német és magyar nemzetiségűeket, valamint a köztársaság külön meghatározott „árulóit" és „ellenségeit" érintették. A német és a magyar 126
