Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

A békessége nyugalomra hangolta a csendőröket is. — Hát hányszor fordult volna még estig? — Még kétszer, ha nem lett volna tűz. — Amikor négyszer fordult, akkor ebédidő volt? — Az volt. így derült ki, hogy a délután fele volt az idő. Más helyen azt kérdezték a csendőrök, hogy hol gyulladt ki a falu? Melyik volt az a ház, amelyik elsőnek égett le. — Azt nem lehet tudni. Tíz is égett egyszerre — hallották feleletnek. — Dehát valamelyikről csak látták, hogy hamarabb égett le, mint a másik. Hát abból már gondolhatnák, hogy melyik gyulladt ki legelsőnek. — Nem lehet azt tudni, mert későbben is, amikor már a falu közepe égett, akkor is láttuk, hogy hamarabb égett a Kanda ház, mint a Bilkáéké, mégis a Bilkáéké már elégett, a Kandáéké aztán is égett sokáig. Ilyen kűsza és értelmetlen feleletekbe fulladt a csendőrök nyomozása az emberek között a tűz okát, idejét és lefolyását illetőleg. Minthogyha egyetlen értelmes ember nem volna a faluban, aki a tűzről beszélni is tudjon; vagy mindnyájukat úgy megütötte a tűz, mint életkörülményeket megváltoztató esemény, hogy föl se tudják fogni az egészet — olyan kép ült a két csendőrbe a faluról a tűz másodnapján. A bírót keresték. Sebhelyes arcú, értelmes, eszes embernek ismerték ezt a bírót. 98