Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

— Nem jobb volna ott? — Jobb itt. A csendőrök jöttek föl a dombra és akit kerestek, az a szeretőjénél volt. Elváltak. — Eléjük megyek. — Minek ? — Megkérdezem az utat a városba. Azt fogom mondani, hogy eltévedtem. Ha elhiszik, kevesebb lesz a büntetésem. — Menj, ha jó úgy. Elment a legény, ki a faluból. Bement a lányka a beteghöz nagy megbékéltséggel. — Ezentúl másképpen lesz — mondta. A beteg is nyugodt volt a vackon, minthogyha fájásai se volnának már. — Akkor mártsd a vízbe a lepedőt. Bebugyolálta a beteget a vizes lepedőbe. — Holnap már jobban lesz — mondta a beteg. A lányka rábámult, most látta nagy szemeiben a kialvó életet. De nem merte megérteni azt, hogy mért lesz jobb már holnap. — Mért lesz jobb? — Készíts gyertyát, gyufát. Megrezdült, mint a nád a szélben. — Meghal? — Meg. Fölült erőlködve. — Minek élni? Pénz nincs orvosra, vizet nem adtál. Most már csak a gyertya köll. Kitántorog a szobából a lány. Mért nem érti most meg a beteg öreg, hogy most már volna rá gondja, 79