Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

vele a földre. Pakonyban. Volt Bálnás Mihálynál egy púpos cselédlány. Hát alku közben az a Bálnás Mihály, nagy tréfásan kikötötte, hogy megveszi a földet, de Sanykó meg vegye feleségül azt a púpos lányt. Hát ki lát bele az olyan emberbe, mint a Sanykó

1? Megbarátkozott a púpos lánnyal. — Hát nem volt itt a faluban ölég egyenesderekú lány? Azokból nem tudott volna választani? — No, a Sanykó nem. Itt mindegyik megbakzik már taknyoskorában, amiatt hiába átkozódik a pap, nem tudja megállítani. De Sanykónak nem köllöttek ezek a bűnös lelkek, akik csak vinnyognak, ha megszorítgassa a csöcseiket valaki. Mert itt ilyenek a. lányok. — Tudom, hogy milyenek. — No, hisz ezt tudhatod. — Olyanok, hogy az élet csak nagyon kevéske örömet ad nekik. Az örömök vágya azonban bennük van. Hát lopják az örömöket. Játszanak az élettel. Azt nem is veszik észre, hogy csak maguk veszíthetnek a játékban. Nem tartanak mértéket. A kincses fiatalságukat úgy elherdálják, mint ahogyan a szél a göröngyöket, hogy por váljék belőle, amit az emberek szemébe vág, hogy csípje őket. Hogy az emberek már ne is szeressék a göröngyöket, hiszen csíp a belőlük való por. Olyan itt a fiatalok élete. Hogy már nem is szeretik, hogy kincsük van a fiatalságukban ... Furcsa ember lehetett az a Sanykó. — No. Hát aztán ő már nem Balony Mihállyal alkudott a földre, hanem a púpos lány miatt járt Pakonyba. — Akkor már nem is akarta eladni a földet. 5* 67