Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

munkálásához voltak megbízható hadsereg. Két lánya is volt, akik a parasztházban olyanok, akár az almafa, amikor virágzik. Szines, tarka öröm az, hogy a parasztsoron gyermekei vannak az embernek, akik erős karok az akaratok keresztülvitelére. Az egyik csendőr jóétvágyat kívánt a káposztás vacsorához, amelyikben a télen ölt disznó húsa szerénykedett, darabokra szelve, az egy-egy embernek való porció. A bíró köszönte a jókívánást és meginvitálta parasztmódon a két egyenruhás embert. — Tessék velünk, szívesen. De az egyenruhás csendőrök most nem ültek le a bíró asztalához, hanem hivatalos hangon kezdtek szólni: — Lakik a faluban egy Bondó Ferkó nevű emberi Nem rángult el semerre a bíró arca. — Lakik — felelte és azért már sejtések kerülgették. De még nem tudta, hogy mit tudtak. Beszéltek a csendőrök: — Ennek a Bondó Ferkónak az a szokása, hogy így, tavasz táján útra kerekedik és lemegy az Alföldre. ősszel meg visszajön és itt telel a faluban. így van ez? — Ilyen ember — bizonyította a bíró. A fiai figyelve nézték a két csendőrt. A beszélgetés közén egyenkint kimentek a házból, de vissza is jöttek újra. Elszánt legények voltak a bíró fiai. Amikor visszajöttek a házba, már mindegyikük zsebében volt valami szerszám, ami fegyvernek is jó: balta vagy kalapács. 43