Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Ebből indult ki aztán, hogy délutántól fogva már hat suhanc lődörgött Bondó Ferkó nyomában azzal a megbízással, hogy idejében jelentsék az egész uccájuknak, ha történik valami. A Borkő uccából a Kárász Karcsit küldték ki. Szemfüles suttyó volt, aki nagymerészen, még a kocsmába is beült, amikor Ferkó is odament nehéz, dülöngő lépéseivel. Ostornyelet faragott a legényke a féldecis pohár előtt, figyelte Ferkót, és az ablakon át az uccát is. Ferkó is figyelte az uccát, mert azt már tudta, hogy minden lépését vigyázzák. Amikor az idő lassú mászásából már érezni lehetett, hogy egy órán belül ideér a tavaszi este, akkor a város felől két csendőr közeledett a falu felé. A kocsma ablaka a domboldalra fölkúszó útra nézett, hát már messziről is láthatódott a két csendőrruhás, puskás csendőr. Világos volt Ferkó előtt, hogy a megzavarodott faluja tette volt az a tett, hogy most két csendőr tud a dologról, a megváltó akaratról. Valaki följelentette a csendőröknek és most őrs jött a faluba, hogy a gyújtogatást megakadályozzák és elfogják a gyújtogatni szándékozót. Odafordult Bondó Ferkó az ostornyelet faragó Kárász Karcsihoz és így beszélgetett vele: — Nézz ki öcsém az ablakon. Kinézett Karcsi és rögtön látta a csendőröket. — No, mit látsz? — Két csendőr. — Téged azért küldtek, hogy hírt vigyél rólam, ugye. 39