Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

De a fazekas másképpen tudta, mert védte: — Nem nyomorúságos azért. Csak más. Kínlódás, de minden tájon kínlódás élni. Rábólintott a dédanyám is: — Igaz ez! * Évszázadok múltak el a falu fölött. A történelem zúgott, a nyomait otthagyta a faluban is. Negyvennyolcas forradalom. A falunak osztódott a püspök rétje és a búzás tábla. Inzsellér járt a. tájékon, fölmérte a földet és embereknek, falu-embereknek mért hozzájuk a törvény tulajdonjogot. Kötelező volt a földek megváltása. A megváltási árakért apró parcellákra szakadozott a püspök rétje, hogy a megváltozott társadalmi formák között új életforma legyen a cserepes-falu. A rét és a búzás tábla lent volt a síkon, harminc öllel mélyebben a falu alatt. A hegy nyúlványa az évszázadok alatt már szinte elvált a hegytől, mert az oldalából kibányászott agyagért már nyolc-tíz öl mély gödröt vájtak a hegy és a domb közé. A gödör fölött ült az egyik oldalon a hegy a másik oldalon a falu dombja. Csak a templom oldaláról volt egyenes folytatása a hegynek a domb. A fazekasok nem sokat törődtek a komaszációkor nekikmért földekkel, a püspök rétjével és a búzás táblával. Nem is feküdtek a megkapott tulajdonukra el22