Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

a kavicsos talaj alól. Megformálták és kiégették belőle a fazekakat. Ebben a vonatkozásban ölelkezett össze a föld és az ember a végtelen időben. Az agyag miatt épült a falu a dombra. Különböző tájakon éltek akkorig azok az emberek, akik aztán a falut tették — és őseik lettek a megszaporodott mai ivadékoknak. Különböző tájakon éltek, de amikor híre kerekedett annak, hogy a püspök birtokán a hegyoldalban nagyon jó agyagbánya lapul a kavics alatt, akkor öszszesereglettek arra a helyre, egy falunak azok, akik értettek a fazekak megcsinálásához, meg is építették a fa.lujokat fönt a dombon. Fönt a dombon, az agyagréteg közvetlen közelében, hogy az ő mesterségük szerint alakúit életviszonyok kiegyensúlyozottak legyenek, hogy a mesterségük kétféle munkahelye: az agyagbánya és a műhely — közel legyenek egymáshoz. A faluvégén, közvetlenül a házaik végében az egyagbánya — és a házakban a kőkorongos fölszerelésű műhely és az égetőkemence. Hogy ne kölljön a furcsaszínű porcellános földet messziről fuvarozniok, a fuvarozással időt veszíteniük, azért épültek falunak a dombra. Szerződése volt a falunak a püspökkel, amelyik meghatározta, hogy mert a püspök tulajdonában levő dombon élnek és fogyasztják a hely talaját: mekkora megváltási bér jár ezért. Évenkint köllött fizetniök egy summát. Ez a kötelezettség tette az embergyülekezetet faluvá fönt a dombon. Az, hogy mindannyian a püspökhöz voltak kötve. 18