Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

ték, mi mellé. De hiába tudták, mert nem találták meg seholsem. Rögtön gyanúsítás indult, aztán keresés. Okkal, vagy ok nélkül, bement a károsult a szomszédos lakásokba és nyitott szemekkel keresgélte az ő elveszett holmiját azokban. Hogy nem találta, hát átment más lakásba. Ott se találta, de azok panaszkodtak neki, hogy ezük és azuk hiányzik. Rögtön az eszébe jutott a keresőnek, hogy a szomszédoknál ott látta az itt elveszett dolgot. Megmondta nekik. Aztán tovább ment. A harmadik lakótársnál megtalálta az ő elveszett holmiját. Pörölés indult. Szemre vetették egymás bűneit. Aztán torkonragadták egymást. Poklos élet diktálása ült az embereken, hogy ne is elégedjék meg azzal, hogy tudják: micsoda átokban élnek, ilyen zsúfolt valóságban — hanem rögtön boszszút is álljanak minden mult és minden jövős keserűségért, amit egymásnak okoztak és okozni fognak. Előbb a családfő vetette rá magát az ellenfélre. A másik védekezett. Ha erősebb volt, támadt is. Aztán nekilódultak az asszonyok és a gyerekek is, mert úgy látták, hogy veszélyben van az apjuk. Hát védték. Vasvellák kerültek elő. Aztán dorongok is. És verekedés indult. Életet nem kímélő, elkeseredett háború, amibe beléveszett az egész ház. Látódott, hogy a zsúfoltság miatt elkeseredett gyű8* 115