Veres János: Életút

Téli rege

KÍNOK MÁGNESE Arcom előtt pörög a földgolyó, azúrkék tengerek, kontinensek — hajóroncsok árbocai döfődnek szikrázó szememnek, jégmezők, sivatagok, szélfújta búzatáblák az emberek százados kínját fülembe kiabálják, városok, tornyok, csipkés házak szívemben forognak, belém hull, mint szikladarab, könnye a bemocskolt lánynak, jaja a vakoknak —, anyák fekete kendője, elűzött szeretők sikolya, bolondok elferdült mosolya, horpadt katonasírok úgy fájnak, hogy majdnem ordítok. 82