Veres János: Életút
Szikes vidék
Nem nyomhat két vállra dühük, hiába szomjaznak tűzforró fiatal vérre! Zárhatnak hármas vaskoporsóba, vethetnek mély víz vak fenekére: vasárnap nádtestű lányok sétálnak büszkén az úton kicsípve talpig fehérbe, szívükbe rejtik megifjult szívem, halál ne érje. Mozogni akarok s látni, ha már a titkok ideküldtek; hol terem gaz ? Egyenként kivágom! Sisakomról a fürge szikrák szétrepülnek. A pirkadat ormán született gyermeteg legény vagyok, azt akarom, hogy az igazság fája boruljon virágba, s az embertől lopjanak szelídséget az angyalok. Itt van az erőm, tavasz, fogadd el! Ingyen kínálom, örömest adom! Jöttem porladó síri fejekből, legyen Űj Összhang része a dalom. 57
/
