Veres János: Életút

Szikes vidék

BOLOND SZÉL Bolond szél sikongat köztünk, örvénye kazlakat forgat, nincs, aki megzabolázza, haragunk gubóban sorvad. Felnőttet gyerekké törpít alázó, ördögi mérce, elöntött tárnákban porlik az igazság kibújt érce. Az alkony közönyös pincér, féldecit csúsztat elénkbe, sok üdvöst tehetnénk pedig, s keveset várnánk cserébe. Hallgatunk, kerüljük egymást, de száz bog köt össze minket, s bizony, hogy víg volna inkább a régtől komor tekintet. Éjfélig sárgálló lámpa pörölget szívünknek békét, s nem tudja, miféle bánat hajlítja derekunk kétrét. 49