Veres János: Életút

Szikes vidék

KEREKRÉT-TANYA Selymes tapintásúan, sárgán, édesen, mintha almaborrá vált volna mára, ömlik, csurog az őszi napfény a dombokra s a tanyaházra. Szagos, borzas a trágyakúp, acélba villan a kakas farka, fejét peckesen tartja, félkör alakú sebet vág a csönd lenge gyolcsába a kukorékolása. Ülök a pajtánál a deszkán, ahol vasárnap a tanyasiak ültek, s még hiszem, hogy gondolataimból a megnyugvás bástyái megépülnek. Az udvar üres, csak néhány fehér csibe kapirgál, a magasban keresztbe lassan egy madár száll, a csűroldal szürke, a tövében szerte szalmaszálakból rajzolt 42