Veres János: Életút

Meleg szél

Hol Háry János lelógatta az űrbe csizmás lábait? Talán a gödrös dűlő végén hová a pincesor vezet megértő csillag üdvözölne szűz tér s festői tengerek Ne szenvelegjünk — Ithakámnak valóságvizét hörpölöm Nevetést vibráltat a kert Mint aki hátát biztosítja nekidőlök a körtefának mely alatt Petőfi hevert Beretke Hídon innen és túl az árkon smaragdtajtékos buja réten seregnyi büszke gólya jár fekete-fehér öltözékben Tömött lombon piheg a nyár Annyi a gólya itt most együtt mintha népgyűlést tartanának messze rikítanak a csőrök s a narancsszín pálcikalábak Azt súgja minden porcikám: jövő tavasszal rügyezéskor bajban lesz sok beretki lány Felsövály Csitt: Gyömbér István énekel pásztortüzek pirosló lángja vetül a karcsú gerendákra Monoton hangjából kibomló vad ősi puszták holdas éje 202