Veres János: Életút

Meleg szél

MELEG SZÉL Szeretnék felkelni a hangyabolyról, melyen régóta fekszem gúzsba kötve, s elindulni egy ismeretlen, karcsú nő után, pezsgő nagyvárosi zajban, mindegy: Prágában, Varsóban vagy Bécsben. Menni egy nő után, s meglátni benne az álmok elrabolt vadászmezőit, ahol hajdanán Tekumszeh csavargott. Nem gondolni a jelenléthiányra, mely pestisként apasztja sorainkat, nem gondolni a léleksorvasztókra, s arra, hogy csontomban elfojtott vádak munkálnak, mint a nyű, s feledni végre a robbanni kész lőporos hordókat, az élő görög sorstragédiákat. Mennék a nő után a kővadonban, bábeli zűrzavarban, fényes autók és búgó villamosok közt, tülekvő áradatban; kivágott, lenge blúzban s nadrágban lépkedne oly ráérősen, mint aki tudja: kár törtetni, futni, úgyis csak egy helyre ér minden ember, a sír szájához; teste buján ringna magány jelképét hordva a tömegben, én tisztes távolból titkon követném, percre sem vesztve szem elől alakját 8

9