Veres János: Életút

Tetők

TETŐK Alant a város tetői rendetlen összevisszaságban, egymásba ékelődő vonalak, szögletek, mint egy kubista festmény; a háztetők alatt emberek beszélgetnek, szeretkeznek, sírnak; önkéntelenül játékra csábít az összkép, íme, az ötlet: hasonlítsuk össze egy valódi kubista képpel a házak, az utcák viszonylatait, a várost, az egész külvilágot. Például Georges Braque vásznával, olyannal, amit szintetikus korszakában festett. Elemezzünk hát: hol van a pozitív s negatív formák, a világos és sötét felületek ritmikus tökélye, a kettőzött arcok megjelenítése (oldalról és szemből) ? Hol a kiolvasható szabály, mely az érzelmeket alakítja, hol a logikus szerkezet, a vonalak, színek arányossága, hol a kiegyensúlyozottság, melyben a szépség nem puszta cafrang, hol az egységbe kapcsoló erő, a szürke színek és árnyalataik? Mit látnak szemeink! A megtört egyenesek s hullámvonalak nem elég hangsúlyosak! A világos és sötét foltok miért nem váltják ütemesen egymást? A szögleteket is analizáljuk! Nem látni a motívum töredékek térbeli helyzetét! Hová sikkadt a különböző szemszögekből nézett megokolások egyidejű ábrázolása? Hol vannak az össze nem tartozó, meglepő képzettársítások, melyektől oly sokan süketen (vagy nagyon is értőn!) visszahőkölnétek ? 168