Veres János: Életút

Az elsüllyedt Atlantisz

Földem meddő, nem termőföld, rajta jég és árvíz dőzsölt. Napom fakó bádoglapja melegét már rég kiadta. Madaram a fehér páva, porba ernyed törött szárnya. Panaszt ír a porba, fűbe, s nincs, ki értőn kibetűzze. Virágom a halott rózsa, ébresztgetném évek óta. Kisgömöri, sarjúillat, illan, mint a hullócsillag. Lenhaj úszik lenge szélben, nád siratja veszteségem. Kisgömöri, Kisgömöri, szavamat a pók beszövi. 144