Veres János: Életút

Az elsüllyedt Atlantisz

Keljetek fel és járjatok, kigyúlt és megnőtt az ablakban függő égdarab, vérünkkel tápláltuk egymást, mint pelikán a kicsinyeit; csordultig vagyok nyárral, íme, felmutatom tüzemet, vegyétek s vigyétek magatokkal egy lobbanását. A madarak új reggelt bontanak a hegyen. Sziszüphosz görög mondahőst arra ítélték az istenek, hogy egy sziklát.. . Második lány — Jólész utca tizenhárom, a macskaköves út felfelé szalad, Jólész utca tizenhárom, kis házak falán nevet a Nap, Jólész utca tizenhárom, rövidnadrágos fiúk csillagokkal golyóznak, Jólész utca tizenhárom, az őrtorony teteje a felhőkbe ér. Siess, megterült az asztal, megmosakodtam a csorba lavórban, felveszem kék ruhámat, a kivágás fölött ragyog a bőröm, gerlehang jelenti érkezésed. Onnan jöttem, ahol jégből vannak a virágok, s most mi mosolygunk színt a virágokra, onnan jöttem, ahol párába fúlnak a szavak, s most némán is tiszta hangon beszélünk. Add a kezed, legyőzhetetlen élet jár oldalunkon, szenvedélyünk áramsziporkái nyári sugarakkal keverednek. 136