Veres János: Életút
Hűség
piros pipacs a zöldben, arrább homokot raknak, lovak szerszáma csörren. Terjedj, koronás alkony, téríts haza hát lassan, csurig vagyok már színnel, gondom halakra hagytam. Sínen szerelvény kísér, csattog, megelőz szépen, álmos bogarak szállnak, pajzsuk csillog a fényben; támad kozmoszi párbaj, veszít, gyengül a nappal, megyek késhegyes fűben úton kerített bottal, otthon szobámban áll majd, lássam küszöbről, ágyból, szóljon vashideg télben édes, gyönyörű nyárról. 129
/
