Veres János: Életút

Megérkezés

JÓZSEF ATTILA KÉPE ELŐTT Ájulat átkában éltem, ép eszem megfúlt a borban, senki és semmi: idétlen rikoltás visszhangja voltam. Elbűvölt csalfa tekintet, jó tüzem hamuvá szörnyedt; megbánni, meglátni mindent itt állok végre előtted. Elszállt a tanítvány álma! Szesszel a vágyát nem oltja, bármikor víg a vitára, alkura holtig mogorva. Lelkébe vegyíti lelked, hiszi, hogy nem késett el még, könnyei felénekelnek — nem veri vaskarú emlék. Elpergett, elveszett gyöngyét sehogy se szedheti össze, indul, hogy szétfolyó csöndjét értelmes hanggá kötözze. 12