Veres János: Életút

Hűség

Este, mikor csillag dalol, harang dalol, csillag dalol, kiballag a lombok alól, előjön a kertek alól. Vállán rongyos ujjas lebeg, foltos, vásott ujjas lebeg, s nem bántják a hamis ebek, nem kergetik dühös ebek. Ajtó, ablak nyitva várja, szív és ajtó nyitva várja, kenyér bújik iszákjába, szalonna hull iszákjába. Szellőlovon, csillagon jár, sáncparton is csillagon jár, mert ő Gyurgyík, a vén betyár, az utolsó kenyérbetyár. Ha engedné, melléállnék, mikor megáll, mellé állnék, s elindulnék, mint az árnyék, kísérgetném, mint az árnyék. Vígan élnék, mint a bogár, mint a fényes, szárnyas bogár, mint Gyurgyík, a kenyérbetyár, mint Gyurgyík, a kenyérbetyár. Erre kószál minden este, nappal alszik, fölkel este. Kár, hogy füstből van a teste, kár, hogy füstből van a teste. 119