Veres János: Életút
Hűség
GYALOGOS KÖLTŐK Ólmot raktunk a hátizsákba? Az út végtelen pántlika, testes barátom elöl ballag, csipkedőn kuncog lábnyoma. Gyárkémény nő a dombnyeregből, gyöngyházszín füstje gomolyog, kis vattafelhők vitorláznak, integetnek a pipacsok. Akaratunkat lágyítgatja árnyékával a fűzbokor, régi vándorok verejtéke ül ránk, mint fűszálra a por. Autók suhannak, elillannak, kék, zöld, vajsárga táltosok, fényes farukat mutogatják, hajsörény s tüllkendő lobog. Karcsú lány mellett, puha párnán pompás lehet a robogás. Tűnődve megyünk fától fáig, s többet látunk, mint bárki más. 116
/
