Veres János: Életút

Hűség

HÍVÓ CSILLAG Itt éltél, s nem ismertelek, álcáztak fények és szelek. Tegnap még nem voltál sehol, s most rólad susog a bokor. Arcod virágban, fában él, te vagy a víz, a fény, a szél. Ki írta elő, mily szeszély, hogy szikes ugaromra térj: huszonkét évesen szüless, szívembe szenvedélyt nevess? Feldúlj, s azonmód ellebegj, s bódultan keresgéljelek. Egy lenge szoknya itt-amott elém hazudja alakod. Málinkóhang és fűzlevél nyomodat ütni ösztökél. 113