Veres János: Életút

Megérkezés

CSÖND Rózsák, nélkülem nyíltok, illatoztok, a puszta, néma semmiben lakom; a lét zsivaja napsugárrá foszlott, fűben henyélek, s nincs gondolatom. Eldöntöttem, hogy mindaz, amit eddig hallottam, láttam, soha nem történt meg, csak én találtam ki; ó, nagyon tetszik e könnyűség, amelyet bévül érzek, Mint lusta eb a távoli szólítást, úgy észlelem, folyó, a csobbanásod. A színtelen fény selymes, hűvös paplan, oly simító, pedig még oly szokatlan. Nem élek most, csak lélegzem, barátok. 9