Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

később, húsz-huszonöt év múlva főszerkesztő lehet a lapnál, ahol most riporter csupán, elhatározta, hogy hazautazik a szülővárosába, s új életet kezd, a sorsa eleve meg volt pecsételve. Mégis fölmondta az állását, az albérleti lakását, kifizette a tartozásait, megváltotta a vonatjegyet, és elutazott. — Átmeneti korokban, amilyen a miénk is, csak a kiszámíthatatlan, kockázatos tetteknek van valamelyes értékük — mondta. — Máskülönben pedig azt hiszem, hogy csakis az eleve vesztes ügyek mellé érdemes odaállni. Azok legalább nem korrumpálnak. De hát mihez lehet kezdeni egy kisvárosban pénz, barátok és összeköttetések nélkül? Kánya úr ezt a kérdést is feltette magának. 27 Az elképzelt regény elképzelt főhőse, mint a legtöbb kisvárosból elszármazott, s az adott viszonyok között meglehetősen vargabetűs életpályát bejárt értelmiségi, kitűnő emberismerő volt, ami látszólag sehogyan sem fért meg álmodozásra és önbecsapásra hajlamos természetével. Pedig, akár hihető, akár nem, ez a két jeles tulajdonság a legnagyobb békében és egyetértésben pusztította Kánya úr idegsejtjeit. Az álmodozás meg a földhözragadt józanság ikertestvérek, mondogatta Kánya úr, s ha ilyenkor valaki a szemébe nézett, nemcsak azt állapíthatta meg, hogy szivárványhártyája sötétzöld (a legtöbb zöld szemű ember kiegyensúlyozatlan, érzelmileg labilis), hanem azt is megfigyelhette, hogy míg az egyikben csupa megértés, szeretet és megbocsátás lakik, a másik éber, elővigyázatos és gyanakvó, mint a bokorban lapuló nyúl szeme. Így például Kánya úr nem titkolta, hogy véleménye szerint álmodozás és délibábok kergetése nélkül az élet meglehetősen lapos, unalmas és fárasztó, másfelől viszont bi96