Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

A pajkos-pajzán fogadtatásból sejthető már, hogy Róza néni igénybe akarja venni az elbeszélőt, mégpedig, majdnem bizonyos, futárszolgálatra, amit az elbeszélőnek nem lesz szíve visszautasítani. így is történik. Ezek a gyakran ismétlődő, karitatív jellegű cselekedetek nem tesznek jót az elbszélő eltompult lelkiismeretének, paralizálják, érzéstelenítik, s így a leszámolást is késleltetik. A holnapi feladat: valami csodagyógyszerért futkosni patikákba, amely csodagyógyszer enyhíti Róza néni térdkalácsfájdalmait ... Hát így... Nikkelezni fogják Róza nénit, ráfér már. Előbb a gyomrát, aztán a máját, a veséjét. De csak fokról fokra és nagy gonddal, mintha műemléket restaurálnának. Szervről szerve, végtagról végtagra haladva, nehogy kárt tegyenek benne. Le kellene lépni innen, gondolja a hálátlan elbeszélő. Olajra lépni, elhúzni a csíkot stb. De hová?... Róza néni borjú nagy, fekete szőrű házőrzője fölkel a tűzhely mellől a vackáról, odacammog az ajtóhoz, szükségre kéredzkedik. Valami bőrbaj kínozza, hátán öklömnyi rózsaszín kelés. Amint elhalad az asztal mellett, az elbeszélő orrát megcsapja a rothadó hús fertelmes bűze. Róza néni suttogóra fogja a hangját: — Látta? — kérdi. — Mit? — Milyen vörös ma a hold! 25 Nos, többek között ezért is tartózkodik az elbeszélő szívesebben az Akadémia kávéházban, s nem csak a szépséges Annabella miatt, akire egyébként hiába várt aznap, július 32-én, a sarokasztalnál. Helyette, úgy este nyolc óra tájban, másvalaki lépett be a sarkig kitárt szárnyas ajtón, egy mai Rózsa Sándor, aki azért jött, hogy szétcsapjon 93