Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

is túlságosan messzire kerültünk a rengés középpontjától. De semmit nem tenni... Bennünket még nem olyan fából faragtak." Kinyilatkoztatást tehát senki se várjon az elbeszélőtől. Legföljebb annyit állapíthatunk meg (nem vigaszul), hogy szerencsére elmozdulnak még néha a képek a falon, s az ember idővel mintha megtanulna lassan a levegőben is járni. A nevezetes komáromi földrengés idején két ház az elbeszélő szülővárosában is összedőlt. Akár jelképesnek is tekinthető, hogy sem a megyeháza épülete, sem az intézményeké nem sérült meg, s a templomok tornyai sem omlottak le. Afféle „istenítéletet" csupán egyet jegyzett fel a város emlékezete. 1787-ben a katolikus templom tornyáról lezuhant a súlyos fakereszt, és agyonütötte Beniczky Lipót főispánt, aki ádáz ellensége volt II. József németesítő politikájának, s az utcákat és köztereket több mint két éven keresztül a város gazdag német ajkú polgáraival söpörtette. Csábító gondolat, hogy a szinte íratlan etiketté avanzsált nemzeti önfeladással való szembeszegülést isten elleni lázadásnak tekintsük. Csábító, de talán egy kicsit olcsó. A Somodi-féle présház mellett föltárt tömegsír mégis önmagáért beszél, s talán nem véletlen, hogy a tömeggyilkosság időpontja történetesen egybeesik az aradi kivégzésekkel. Éppen ezért ahhoz (is) tartjuk magunkat, hogy csupán a legprimitívebb észelvűség alapján tételezhető fel olyan illúzió, miszerint a történelmi események elemzése, leírása, térbe és időbe helyezése megszelídítheti a jövőt, vagy tanulságul szolgálhat a következményeket, a folytatást illetően, netán valamiféle preventív védelmet nyújthat. 85