Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

Már csak velük lehet értelmesen beszélni, mondogatta; ők, szegények, ilyenkor télen némák. Emlékezete kihagyott, nem ismerte meg a szomszédokat. De lehet, hogy nagyon is jól működött, s nem akarta megismerni őket. Egy alkalommal, újév után, fölforgatta a szobáját a nemzetiszínű szalaggal ékesített díszkardja után, de csak a szalagot találta meg, amelynek középső, fehér mezejébe aranybetűkkel valaki a monogramját hímezte bele egy olyan világban, amikor divat volt Ferenc József-szakállt viselni, és hajnalig mulatni. Az elbeszélő apja viszont korábban kapitulált már. Gödröt ásott a kamra mellett, beleszúrta a gödör aljába a kardpengét, s arra földelte le a tévéantennát. Ezt a fegyverletételt az elbeszélő nagyapja sohasem bocsátotta meg neki. Emlékezetkihagyásainak hátborzongatóbb epizódja, hogy miközben a díszkardot kereste, a szekrénye aljában ráakadt egy kifakult és molyos cilinderre, amit tüstént vissza akart juttatni jogos tulajdonosának, Ladányi Rezsőnek. Annak a Ladányi Rezsőnek, aki a gyerekkori pajtása volt, s aki 1917-ben odaveszett az olasz fronton. 17 Január elsején hullott le az első hó, amelyből másnapra csak néhány folt maradt az udvar gödreiben és az árokszélen a ház előtt. Aztán a hónap közepétől két héten keresztül szinte szünet nélkül havazott. A városban megbénult a forgalom, s nemsokára az áramszolgáltatásban is zavarok keletkeztek. A vonatok órákat késtek, később pedig már egyáltalán nem közlekedtek. Vilma néni, akinek a valóságérzéke rendszerint a legválságosabb pillanatokban mondott csődöt, éppen ezekben a zavaros napokban határozta el, hogy elutazik a sógorához Párkányba, de csak a Fučík utcai benzinkútig jutott el. Ott derékig besüppedt valami árokba, amit a sok hó csaknem az utca 82