Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

Dani úr, aki köztiszteletben álló fizikatanár, és köztudottan pedáns, egy reggel arra ébred, hogy kagylóvá változott, s elfelejtette Ohm törvényét. De ez csak egy hétköznapi baleset. A hosszú üres órák ennél sokkal rettenetesebbek. És az ünnepek, a családi perpatvarok, a mindenféle gonosz álmok, a szüntelen visszavonulás. A paranoiás rettegés, hogy valaki állandóan figyel és követ bennünket, s a kínzó-gyötrő hálakomplexus, mert még az elbeszélő is csak a mások árnyékába heveredhet le, és örökké szüksége van valakire, aki meghallgatja őt, holott másfelől egyáltalán nincs rá szükség, hiszen, mint mindenki körülötte, ő is monológot mond, s a rögeszméit ismételgeti, mint egy rossz lemez. 12 így hát, ha az elbeszélő regényt írna, nem is regényt írna ő, hanem beszámolna róla, hogy egy napon például (bizonyára sokan emlékeznek még rá), méghozzá fényes nappal, búgni kezdett a Sütő Mihály műhelyének bejárata fölött virrasztó réz borbélytányér, mintha irtózatos szélrohamok öklöznék. Nem telt bele öt perc, és a vad szirénázásra összecsődült a környék apraja-nagyja. Kivonultak a rendőrök és a tűzoltók, s Néder úr, a minden lében kanál órásmester nagy lármát csapott, hogy hátha áramot vezettek a patinás tányérba. Máskülönben mivel magyaráznánk, kérem? De hát mivel magyarázzuk, hogy amikor holdvilágos téli éjjelen, kopogó fagyban lovascsapat vonul keresztül a városon, s rettenetes dobogásukra fölsírnak a csecsemők, s a halottak is öszszerezzenek föld alatti kamrájukban, egy fia lovas ember sem látható az utcákon, s mivel magyarázható az a „véletlen" eset, hogy két nappal az előtt, amikor az öreg Szedlacsek postást elütötte egy teherautó a Bosnyák Lajos trafikja előtt, egy levelet találtak a zsebében, s en72