Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

pózba vágva magát. — Mondjuk, keres magának egy ropogós kurvát. Ezek a jótét lelkek (akiknek a kilétét — titoktartók lévén — nem fedjük fel) arra is figyelmeztették az elbeszélőt, hogyha reggel nyolckor kéményseprővel találkozik a kávéházi ruhatárban, egy percig se maradjon tovább. Kéményseprők a ruhatárban — kivált a kora reggeli órákban —, az ilyesmi szerencsétlenséget hoz. Mint ahogy szerencsétlenséget jelent az is, ha mustár nélkül szolgálják föl a virslit, vagy ha legyet talál valaki a fröccsében. Ez utóbbi általában halált is jelent, miként némely polinéziai törzseknél, ahol a döglött légy vallási jelkép, a halálé és dögvészé. Szerencsét hoz viszont, ha valaki leönti magát sörrel, kávéval vagy konyakkal, míg ha vörös borral öntözi meg a nadrágját, mérget vehet rá, hogy aznap cigánylányt fog fölcsípni a Carlton előtt. Persze csakis akkor, ha a vörös bor véletlenül ömlött a nadrágjára. Az elbeszélő természetesen nem hisz ezekben a babonákban, egyébként sohasem térne be az Akadémia kávéházba, hanem egész délután és este otthon ülne — ha volna otthona. De mivel az elbeszélő nem hisz a babonákban, és otthona sincs, egész nap a városban csavarog, novemberben sült gesztenyét, decemberben főtt kukoricát, januárban forralt bort vacsorázik, és alkonyattájban rendszerint elvetődik az Akadémia kávéházba is. Hajdanában F. úr, az izmos tehetségű, keménykötésű költő fickó első kötetének teljes honoráriumát elverte itt. Tizenhárom poharat zúzott össze a falon, és száz korona borravalóval jutalmazta a pincért, aki a negyedik pohár után a söprűt és a lapátot nem vitte vissza többé a konyhába, hanem csak gyengéden odatámasztotta a bárpulthoz. Más alkalommal egy izmos akrobata épp a sarokasztal mellől (ahol most az elbeszélő ül) röpítette ki ablakostul L.-t, az elbeszélő tehetséges grafikus barátját az utcára, egy bús téli éjszakán. Ami igaz, igaz. Sok mindent látott és hallott, sok verekedésnek és szerelmes összeborulásnak volt szem- és fültanúja ezen a helyen 65