Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

12 Ö, jaj! Jajjajjaj! Ha az elbeszélő megszámolná, rövid újságírói pályafutása során hány ilyen beszélgetésnek volt fültanúja, s ha mindegyik csak egy dollárt érne, akkor most annyi pénze volna, hogy megvehetné a katangai rézbányákat, s ő most neokolonialista volna, és mint ilyet, mélyen megvetné magát. Jobb is hát, hogy az ilyen beszélgetések nem érnek egy dollárt sem, s így őt sem fenyegeti meghasonlás. 4 Ha valaki mégis megkérdezné, az elbeszélőnek mi dolga volt július 32-én a szerkesztőségben, nagyon nehezére esne őszintén válaszolni. De nem azért, mintha félne őszintén felelni egy őszinte kérdésre. Az elbeszélő ugyanis július 32-én szabadnapos volt, másrészt július 32-e, az július 32-e volt, anélkül hogy az elbeszélő sejtette volna, vagy engedélyt kért volna rá, hogy számára ez a nap július 32-e lehessen, s az ilyesmi (ámbár nem vagyunk babonásak) rossz ómen. Július 32-én váratlan események szoktak történni, amelyek távolabbi kihatásukban nemegyszer végzetesek, főleg a meglapuló kisemberekre nézve. A dolog tehát úgy áll, hogy az elbeszélő már csak illendőségből is mondott volna valamit, ami talán nem is lett volna hazugság, de mivel nem fedte volna pontosan az igazságot, egyáltalán nem lett volna őszinte és meggyőző válasz. Bizonyára valami effélét mondott volna: „Eszembe jutott, hogy föl kell adnom egy levelet." S utána a szerkesztőségben tüstént meg is írt volna egy levelet, hogy tiszta maradjon a lelkiismerete. Mindig így szokta csinálni, ha hazudott. Vagy pedig, hogy egyáltalán ne kelljen hazudnia, azt mondta volna: ..Majdnem el59