Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Áttételek

Egyszer-kétszer ugyanis hozzájuk is benézel. A szomszédasszony pedig sírva panaszkodik egy reggel a liftben: — Már megint egész nap csak esik... Mi lesz velünk? És mi lesz teveled? — teszed fel a kérdést néhány nap múlva most már magadnak. A Kiadóban jobb ügyhöz méltó buzgalommal olvasod és javítod a kéziratokat, cserébe prémium és nyereségrészesedés üti a markodat, hogy minden hónapban kifizethesd a lakbért, a villany- és gázszámlát, s nem utolsósorban a tartásdíjat a fiadért, aki nyaranta majd két-három hétre megosztja magányodat, s ahogy múlnak az évek, úgy közeledik az a nap, amikor majd felteszi neked a kérdést: minek örökké a múltban vájkálni, minek olvasni, minek hősködni, minek régen halott metafizikai problémákon rágódni, minek cseh környezetben magyarnak lenni, minek örülni, és minek szomorkodni, amikor öröm és bánat, szeretet és gyűlölet nélkül is lehet boldogulni, s te nem tehetsz mást, megpróbálod megérteni őt. Bejutottál a nagy szürke birodalomba: mindenkit megértesz, mindenre bólintasz. Megérted a dilettáns versfaragót, aki kiesdekli, kikönyökli, kisírja, kikáromkodja, kiintrikálja a rossz verskötete megjelenését, mert a lét, a magyarság, a szocializmus meg a minden más izmus főművének tekinti azt, s megérted a kitűnő költőt, aki ha Budapesten lakik, disszertációkat írnának a verseiről. Megérted, és bólintasz jobbra, bólintasz balra, bólintasz fölfelé, és bólintasz lefelé. Megérted, és lelki rokonoddá fogadod Dobzse Lászlót. Megérted a fátumot, és megérted a sorsuk ellen lázadókat. Bólintasz, amikor a fatalisták karóba húzatják a lázadókat, ez a világ rendje. S bólintasz, amikor a lázadók karóba húzatják a fatalistákat, ez a világ rendje — máskor. Megérted a versolvasókat, amikor panaszkodnak, hogy egyre kevesebben írnak Petőfi modorában, s megérted a dühöngő költőket, amikor elpanaszolják, hogy minden tíz versolvasóból kilenc hülye, s nem hogy verset 431