Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Áttételek

Aztán eltelik néhány hét, néhány hónap. Nem változik meg az életed, csupán te változol meg. Keleties közönynyel olvasod a jobb-rosszabb kéziratokat és korrektúrákat; munkáddal igyekszel mindig pontosan, határidőre elkészülni. Olyan életérzés rabja vagy, amely nem követel lemondást, sem áldozatokat tőled, de nem is hagy elfásulni vagy belekényelmesedni az életbe. Életed nem mozgalmas, de azért nem is unalmas. A megtalált részvét sem boldoggá, se önelégültté nem tesz, de hatástalanítja az önzésedet és tisztátalan indulataidat. Most kellene tizenöt évvel fiatalabbnak lenned. Medárd-napon, a déli órákban trópusi zápor söpör végig a városon, s telibe kap az utcán, amikor a Grand kávéház és a Slovan mozi közötti járdaszigeten türelmesen várod, hogy a villanyrendőr zöldre váltson. Az utcák télies félhomályba borulnak, a záportól bőrző aszfaltutat autók reflektorai pásztázzák, te pedig átvágtatsz köztük a jegyiroda felé, és elbújsz a mozilejárat előtti folyosón. A jegyiroda előtti sor is befelé, a folyosóra kígyózik most, s valahol a sor közepén Beát pillantod meg. Bea is észrevesz, kilép a sorból, és elindul feléd. Egy katonatiszt társaságában van, akit úgy mutat be neked mint leendő férjét. Az őrnagyi rangban levő, s nálad legalább tíz évvel idősebb férfi tartózkodón fog kezet veled, amikor megtudja, ki vagy. Féltékeny, de valahogy nem tudsz röhögni rajta. A hír, hogy exfeleséged újra férjhez megy, baljós előérzettel tölt el. Bea a rossz hírt egy más roszszabbal tetézi. — Vele megyek — mondja. — Mi az, hogy vele mész? — kérded elképedve. — Hová? Nyaralni? —• Csehországba. Elköltözünk Pozsonyból, Vlastíkot áthelyezték Domažlicébe. — Hát ez gyönyörű — dühöngesz. — Ha véletlenül nem futunk itt össze, meg se tudom. — De igen. Megírtam volna. — Ez igen! — Ne gúnyolódj. Ehhez neked semmi közöd már. 429