Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Áttételek

eredeti rendeltetésénél fogva is inkább alkalmas élethoszsziglan tartó ügyintézésekre, mint korszerű oktatásra. Abban a teremben például, ahová beléptél, fényes nappal is majdnem, sötét volt, égetni kellett a lámpát. Egyébként nem csalatkoztál, ö aztán tényleg a váratlan stílusváltások utánozhatatlan mestere volt, talán még téged is lepipált. De legalább volt előadói stílusa is. Eszedbe jutott, hány és hány gyötrelmes, unalmas előadást és szemináriumot szenvedtél végig egyetemistaként. Voltak oktatóid, közöttük kiváló tudósok, akik befészkelték magukat a jegyzetfüzetükbe, s elő sem bújtak onnan előadásuk végéig. Mások elvesztek a részletekben, vagy olyan messzire kanyarodtak az előadás tárgyától, hogy soha többé nem találtak vissza hozzá. A színész típusúak szellemesen, ám többnyire felszínesen tárgyalták az anyagot, s csupán az érdekelte őket, hogy méltányoljátok-e a sziporkázásukat. Ö jegyzetek nélkül és kevés kitérővel beszélt. Kezében tartotta az előadása fonalát, és mindig összefogta a gondolatait, amikor már-már úgy látszott, hogy azok, puskalövésszerű példái nyomán, végleg szétrebbennek. Mivel írónak készült hajdanán, akárcsak te, valószínűleg megrekedt írói pályájának az erőfeszítései hozták meg kései gyümölcsüket itt, bár alighanem olyan elégtétel lehetett a számára ez, mint amikor egy esztendőkön át meddő cseresznyefa váratlanul mégis kivirágzik, de cseresznye helyett füge terem rajta. Nos, ezen a napon, amikor te Nagyszombatban kiszálltál a zöld Skodából, unokahúga társaságában öt bocsátotta be a lakásodba a szomszédasszony. — És ha véletlenül mégis hazajön? — aggályoskodhatott ö, aki ekkor még nem volt a barátod. — Elutazott — nyugtathatta meg a szomszédasszonyod. — De valamikor csak hazajön ... — Hát persze hogy hazajön. De nem az ő lakása, ö is csak úgy lakik itt. Ami igaz, igaz, te aztán tényleg meg tudtad érteni öt, nagyon jól megtaláltátok egymást. Később, amikor barátok lettetek, olyan részleteket is elárult a magánéletéből, ami422