Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

kunkorít ugyanis a kakas lábára, taréj helyett pedig legyezőszerűen szétterülő ormótlan bóbitát, úgyhogy a madár a templom tornyán ijesztő is, komikus is egyszerre. Ám túlzás volna talán arra következtetni belőle, hogy a mester megsejtette a hamarosan föllángoló belháborút, s vele a református tempom pusztulását. Nyugat-Európából érkező utazó elszörnyedve, s ha istenfélő, részvéttel lépne be a város kapuján, mindenfelé a pusztulás maradványaiba ütközve. Pedig a letiport és kisemmizett város három évtizede élvezi már a béke örömeit. Annyi vérfürdő után azonban csalóka béke ez. A pusztulás egyetemes. A polgárok megcsömörlöttek a sok vértől, olyannyira, hogy a házuk környékén százával garázdálkodó patkányokat sem bántják, sőt, a hódoltságot követő ínséges évtizedek óta becsülik is — a húsukért. 1739-ben itt a földből is vérszag árad még. A legvénebbek emlékeznek a rövid, de annál véresebb hódoltságra, nemkülönben az osztrák-spanyol felszabadítók fosztogatásaira és rémuralmára. A várat is mintha tegnap robbantotta volna föl Vak Bottyán névtelen vitéze. Pedig huszonkilenc éve már. Ennyi idő múltán is füstoszlop száll még föl a vár beomlott pincéiből, akár valami kútból, amelynek medre maga a pokol kapuja. Ha nem a víz vagy a láp, hát tűz emészti majd el egy napon a várost, mondogatják. Ez a nap azonban kétszáznegyven éve késik már. 11 Kétszázharminc-egynéhány évvel később az elbeszélő egy közép-európai szabványú felhőkarcoló tizenkettedik emeletén kenyeret pirít a gázrezsón, teavizet forral, és a csatatérre gondol, ahol nincsenek halottak. Helyettük közép-európai szabványú felhőkarcolók vannak, jellegtelen, unalmas blokkházak, aszfaltút, neonfény meg afféle 28