Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

étterem előtti lépcsőre, és a körmét tisztította egy fogpiszkálóval. „A lovak éppen most foglalták el a ruhatárt és az éttermet" — mondta közömbösen. Bohuniczky bácsi apja sóhajtott: „Sohasem lesz vége." Délután kimentek a lóversenypályára. Apja megállt az egyik árusbódé előtt, és vett két vattacukrot. Nem ismerem az ízét, szabadkozott. A pénztár mögötti kőrisfáról egy fehér hajú asszonyt lógattak le kötélen, mindkét cipője zsinórjára piros léggömböt kötözött valaki. „Szabadság!" — köszönt nekik az öregasszony. „Szabadság!" — köszöntek vissza. A lovak akkor már szabadon grasszáltak a városban, a járókelők pedig elfordították a fejüket. Ha már itt vannak, és fenyegetnek bennünket, tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre őket, akkor talán elkotródnak. A lovak viszont így okoskodtak: ha már úgy tesznek, mintha nem vennének észre bennünket, akkor ez jó jel. Azt jelenti, annyira látnak bennünket, hogy észre sem kell venniük, hogy megjöttünk. Nagyon jó jel. Mindig és mindenütt így kezdődik. így hát a lovak szabadon vehették birtokba a várost, senki sem tartotta fel őket. Még szórakozni és mulatni is ráértek háborítatlanul. Beültek a kávéházba, és a pincér szó nélkül kiszolgálta őket. A lovak tudták, hogy a pincérek is tudják, hogy ők lovak, hiszen van szemük, viszont úgy tesznek, mintha nem volna szemük, s ezen nyerítve röhögtek, s odahívták a cigányt, hogy húzza el a nótájukat. S a cigány szó nélkül elhúzta a nótájukat, pedig a cigány is tudta, hogy a lovak egyetlen nóta szövegét sem ismerik, s énekelni sem tudnak, csak nyeríteni, de azért elhúzta a nótájukat. A lovakat mintha hájjal kenegették volna. Ez azonban nem tartotta vissza őket attól, hogy ne igazoltassanak az utcán. S mindenki szó nélkül igazolta magát, noha mindenki előtt világos volt, hogy a lovakat senki sem hatalmazta föl, hogy igazoltassanak. De ők ezzel a gesztussal demonstrálni akarták, hogy nem tekintik 280