Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

is elkövettünk. Apám rontott meg, keresett később sokszor felmentést az árulásaira, miközben tudta, hogy az ilyen önigazolás teljesen elfogadhatatlan. Vasárnap reggel volt, az apja szólt neki, hogy a sötét öltönyét vegye föl, és tiszta fehér inget alá. Utazunk, mondta lakonikusan. Bohuniczky bácsi bosszankodott, mert nem szerette, ha kész tények elé állítják, de azért ünneplőbe vágta magát, s nagy szemeket meresztett, amikor megpillantotta a kapuban várakozó öreget. Apján kopott vászonnadrág volt, és egy ugyanolyan kopott vászoning, s vele volt a horgászfelszerelése is. Ez megőrült, gondolta, bohócot akar csinálni belőlem. De engedelmeskedett, mert megszokta, hogy engedelmeskednie kell, s tudta, hogy ha az apja fejébe vesz valamit, azt tűzön-vízen át keresztülviszi, ha furfanggal nem, hát erőszakkal. Mégis, amikor felszálltak a vonatra, és ő tétován faggatni kezdte az apját az úti céljuk felől, az öreg csak annyit mondott: „Fontos nap lesz ez az életedben, örökké emlékezni fogsz rá." Többet nem árult el, viszont Bohuniczky bácsinak feltűnt, mennyi gyöngédséggel, szinte elérzékenyülve nézi őt az apja, s ez sehogyan sem fért össze az öreg puritán, rideg természetével. Rendben van, gondolta, legyen meg az ő akarata. Közben semmi sem volt rendben, mert nem szálltak le a Garam-parti falu állomásán, ahová az apja horgászni járt, hanem továbbutaztak, s benne erősödött a gyanú, hogy valami nagy disznóság van készülőben, s ebben a disznóságban neki jut majd a főszerep. É.-be utaztak, a szomszéd mezővárosba. Természetesen É.-ben is vasárnap volt, ugyanolyan vigasztalan vasárnap, mint otthon. Bohuniczky bácsi először járt É.-ben, apja azonban nem tévedt el a kacskaringós utcácskák között, s ami még rosszabb, sokan ismerték, hol itt, hol amott köszönt nekik valaki, ő pedig leereszkedő kedvességgel elegyedett szóba az idegenekkel. „Barátságos város, az emberek is nyíltabbak, mint nálunk", jegyezte meg elégedetten. Bohuniczky bácsi rosszat sejtett, s rossz sejtelmei 258