Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

megfeledkezett a kettejük közötti roppant távolságról, és egy csomó tévhitet táplált beszélgetésük várható végkifejlete felől. „Valaki be akar mártani téged" — suttogta. Bohuniczky bácsi fejében végre kezdett némi világosság gyúlni Vilcsek úr szándéka felől. Vilcsek úr azért jött ki az állomásra, hogy figyelmeztesse őt. Eszerint valakik forralnak ellene valamit, s Vilcsek úr, miután leütötte beszélgetésük alaphangját, szép sorjában most elbeszéli, kik azok a valakik és mi az a valami, ami fenyegeti őt. Vilcsek úr tehát barátként, de legalábbis a jóakarójaként ült le beszélgetni vele, hogy elsőként és első kézből tájékoztassa őt. „Ne lepődj meg, ha majd a barátaid, vagy akiket a barátaidnak tartasz, célozgatni fognak, és furcsán néznek rád." „Mire fognak célozgatni?" Vilcsek úr elmosolyodott, s ha egy Vilcsek úrnak a mosolya elemezhető egyáltalán, akkor abban a mosolyban mindenféle ki nem mondott gondolat volt, például olyasmi, hogy tudod te azt jól, barátocskám, meg olyasmi, ejnye, de lenézel engem, s egy kevés szorongás és gyanakvás is, hogy ez az úri fajzat sejti ám, hogy én tulajdonképpen gyűlölöm őt, és sokért nem adnám, ha láthatnám, miképpen rendezi át a félelem a sima fölényes ábrázatának vonásait, s ha láthatnám, hogyan félnek ezek. „Nézd, téged itthon meggyanúsítottak." Bohuniczky bácsinak kezdett elfogyni a türelme. „Kik gyanúsítottak meg, és mivel?" Vilcsek úr megszeppent a nyers hangtól. „Nézd, én tudom, hogy te tiszta ember vagy. Neveket azonban nem mondhatok... Valaki viszont azt terjeszti rólad a városban, hogy Pesten tagja voltál egy klubnak, amit a vörösök pénzelnek." Bohuniczky bácsi nem vesztette el a fejét, és meg sem kísérelte a szerencsétlen mitugrásznak elmagyarázni, miféle klubnak volt a tagja. Pedig csak a vak nem látta, hogy Vilcsek úr éppen erre a magyarázatra szomjazik. 250