Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

14 Lábadozásának ideje alatt, egy végtelenül hosszúnak tetsző délutánon Bohuniczky bácsinak eszébe jutott az a keserves nap, amikor friss jogászdiplomával a zsebében leszállt a személyvonatról, és a sínek között Vilcsek úr jött szembe vele; Vilcsek úr vaníliás fagylaltot nyalogatott, és már a járása elárulta, hogy fontos mondanivaló birtokában van; márpedig ha Vilcsek úrnak mondanivalója van, arra rendszerint ráfizet valaki. Kikerülni azonban nem lehetett őt, ahhoz túl későn vette észre, meg nem is lett volna értelme. Ha egy Vilcsek úrnak mondanivalója van, akkor az a mondanivaló megtalálja őt a világ végén is, egy mondanivaló elől nem lehet csak úgy elbújni, legfeljebb ha ő, Bohuniczky bácsi, láthatatlanná tudná tenni magát, ezt a képességét azonban elvesztette, amikor a világra hozták. Vilcsek úr pedig jött, mint az elrendelés, és már messziről mosolygott. A mozdony alól kicsapó gőzfelhőben egy pillanatra mindketten eltűntek, s ha akkor ő visszafordul, és átbújik a vagonok között, megspórolhatta volna a kellemetlen találkozást. Bohuniczky bácsi azonban önérzetes és büszke volt, s nem félt Vilcsek úrtól. „Tudod, öcsém — mondta EL-nek —, a magyar ember elébe megy a rossz híreknek. Más választása ugyanis nincs." A legnagyobb baj mégis abból származott, hogy kettejük között nem voltak egyensúlyban az erőviszonyok. Vilcsek úr csaknem behozhatatlan előnnyel indult neki a mérkőzésnek: tudott valamit. Vilcsek úr azért jött ki 248