Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

nem engedte mozdulni, s ő úgy érezte, az életösztön utoljára hatalmasat lobban még benne. Az elmúlt tizennyolc év alatt elfáradt, itt az ideje, hogy megadja magát. Végig kell néznie, miként rohan a vesztébe. Ez a háború, gondolta akkor. Tennie kellett volna valamit, de ő semmit sem tett. Állt az ablaknál bénán, és végignézte azt az iszonyatot. Majd néhány nap múlva kapott még egy lehetőséget. Behozták a nyilas korifeusokat, köztük Csiffáry doktort, a sebészt, aki nem volt nyilas, s valami fatális félreértés folytán keveredhetett közéjük. Bohuniczky bácsi semmit sem értett az egészből, leginkább az orvost nem értette, aki nem tiltakozott, nem bizonygatta az ártatlanságát, s ő más magyarázatot nem tudott találni a különös viselkedésére, mint hogy Csiffáry doktor az öngyilkosságnak egy egészen extrém módját választotta. ö pedig néma maradt másodszor is, mert úgy gondolta, hogy aki halálra ítélte magát, annak az ítéletét neki nincs joga felülbírálnia. Ó, igen, gondolta, senki sem ártatlan, a tanúk sem, s mindenki maga dönti el, milyen büntetést szab ki magára, ő, Bohuniczky bácsi, például semmilyen büntetést sem szabott ki. De a törvényt nem lehet kijátszani, s a büntetés elől nem lehet megszökni. Nincs jövő, és nincs múlt, ami egyszer megtörtént, az szüntelenül itt van, s neki válaszolnia kell. Először a halottak jönnek, s hívják maguk közé. Megkérdezik, hogyan maradt életben, s megfizette-e már a váltságdíjat. S ha már életben maradt, változtatott-e annyit a világon, amiért érdemes volt életben maradnia. Aztán jönnek sorban a számonkérők, akiket hadifogságba hurcoltak vagy bebörtönöztek, akiket elszakítottak a családjuktól, vagy mint a marhákat árulták idegen városok piacán, akiket kihajtottak a télbe, huzatos marhavagonokban tereltek Csehország felé, akiknek a több napos utazás alatt lefagyott a lábuk, lefagyott a kezük, a csecsemők, akik megfagytak az anyjuk hasában, miközben ő mindig behunyta a szemét, és betapasztotta a fülét, miközben ő bégetett, és mindig a csorda közepébe fúrta magát, mert ott melegebb volt, mert ott biztonság246