Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

litálják, a politikai súlya még inkább nőni fog. A vetély­társa is lehet idővel, ezért megpróbált modus vivendit kötni vele, s egy alkalommal állást is fölkínált neki a vá­rosházán, de az ajánlatot Matúš önérzetesen visszautasí­totta. Az expolgármester rozzant, sokat betegeskedő öreg­ember benyomását keltette, ö azonban egypárszor meg­győződött már róla, hogy ebben a rozzant testben rendkí­vül szívós és céltudatos lélek lakik. „Tanácsot jöttem kérni", ezekkel a szavakkal állított be hozzá, s csak később tudatosította, hogy milyen vég­zetes nyelvbotlást követett el. Tanácsot kérni a titkos ve­télytársától ! Majd pontról pontra, kissé kiszínezve az eseményeket, beszámolt eszmecseréjéről az elnökkel, ügyelve rá, hogy karakánnak és bátornak tüntesse fel magát, nehogy Mi­chal Matúšnak az a benyomása támadjon, mintha az el­nök elégedetlen lett volna vele, s neki máris megingott a pozíciója. „Te vagy a polgármester, te vagy ennek a városnak a gazdája" — mondta szűkszavúan Michal Matúš. Nem járt különbül régi barátjával, a geodéziai intézet igazgatójával, Spengler úrral sem. Spengler úrról köztu­dott volt, hogy délelőtt tizenegy óra tájban mindennap elhagyja a hivatalát, még ha ítéletidő tombol is kint, s az orkán háztetőket emelget a városban. A múzeumigazgató­ság épületébe járt át, a harmadik emeletre, ahol a gazda­sági osztály szomorú kvártélyai néztek farkasszemet az idővel, amelynek néhány rongydarabját őrizték itt zálog­ban. Spengler úr és Tamkóné viszonyáról talán csak a kis­dedek és süketnémák nem tudtak a városban. Bohuniczky bácsi mégis rendkívül nagy tisztelettel nézett fel a barát­jára. Spengler úr, aki a Tamkónéval húsz éve folytatott viszonytól eltekintve, csaknem aszkéta módon élt, s hí­res volt pontosságáról, megbízhatóságáról és következetes­ségéről, szabad embernek tarthatta magát, mivel nem vol­tak előítéletei, s mindig bátran szembe mert nézni a va­lósággal. Spengler úr a város 1944-es német megszállását 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom